Idézet a A BME Középülettervezési Tanszék hivatalos honlapjáról: Nem az irányt kell megismertetni, hanem a tájékozódás képességét kell megtanítani. Ennek pedig alapja az önismeret. „Gnóthi szeauton” – „ismerd meg önmagad”, állott a delphoi Apolló templomra vésve a minden ismeret megszerzését megelőző és feltételező alapismeret. Úgy érzem, a mi korunkban különös aktualitása van ennek.
Önismeret és az idő teljes mélységében való helyismeret. Ezek az alapok. Legalábbis az én építészoktatási filozófiám ezeken nyugszik. Egyszerűbben fogalmazva formai vagy stiláris kérdések helyett morális támpontokat próbálok találni mind az építészeti, mint az oktatási munkámhoz. Három szóban összefoglalva: tisztaságot, természetességet, egyszerűséget szeretnék.
Remek fundamentum. Ennek szellemében néztem át a go Vöröstó "projekt" blog anyagait. Első pillanatban nagyon megörültem. Aztán nagyon elkeseredtem. Megörültem, mert várakozással töltött el, hogy ezt a falut ismét felfedezték, tenni akarnak érte. De mit is akarnak tenni érte? Föléleszteni? Életben tartani? Valamiféle új létformát létrehozni? Jönnek az újabb kérdések: Föl kell-e éleszteni? Életben kell-e tartani? Kell-e és lehet-e új létformát kialakítani? Vagy az a falu sorsa, hogy - amint az ember is - szépen lassan elmúlik? Szabad-e megerőszakolni? Lehet-e úgy hozzányúlni, hogy korszerű legyen, de mindig és mindenhol megőrizze a lelkét, amit csak keveseknek mutat meg. Azoknak, akik nagy-nagy alázattal közelítenek hozzá, csendben, elmerülnek a múltjában, megtanulják a házait, földjeit, kertjeit, ünnepeit, szokásait, őseit, családjait, munkáit, hitét. És miután mindezt megtanulták, hosszú időn át ott élik is. Ekkor lehet csak olyan változtatásokat létrehozni, amelyekre közel három évszázad eltelte után úgy lehet tekinteni, mint most mi a pajtasorra, amely tárol és véd és védelemre szorul.
És hogy mit tapasztaltam a blog átnézése közben? - Irigylésre méltó fiatalos lendületet. - Hatalmas tenni akarást. - A megmentés vágyát. - A majd mi megmutatjuk attitűdjét. - Az innen-onnan összecsipegetett ötleteket. - A sok gondos rajz, és ötlet felvázolása ellenére egyfajta felszínességet. - Az aprófalvas vidék mindennapi élete ismeretének teljes hiányát. - Az éppen aktuális varázsszavak alkalmazását - helyi piac, kézműves mesterség, közösségi tér, stb. - Több esetben erőltetett megoldási javaslatok, nem figyelembe véve a kicsi térség gazdasági, társadalmi adottságait, állapotát.
És így tovább, és így tovább.... De nem bántani akarok. Segíteni. Akár abban, hogy változzon meg, éledjen föl, akár abban, hogy nem szabad hozzányúlni, akár abban, hogy ne változzon, de éljen.
Elmondhatatlanul nagy a rajzolni tudók felelőssége. Soha nem szabad elfelejteni, hogy beleavatkozni bármibe is csak hatalmas tudás birtokában szabad, ha szabad. És itt ez még nincs meg. Addig tilos bármit is rajzolni, írni, főleg pedig az ott élőknek mondani, javasolni, amíg a blogon azt olvashatom, hogy ....a faluvégi református templom és kálvária nyugalmát. Vöröstón katolikus templom van, mint általában a sváb falvakban. Ez nem fér bele. Ez bizonyítja a kívülállóságot, a felszínességet, a tudás és a valódi érdeklődés hiányát. Szánalmas, hogy egy kerekes kútból fölhúzott vödör víz és annak bátor megkóstolása több perces videó anyag témája lehet. Miközben tudhatjuk azt, hogy Vöröstón a Stájer-országba kivitt pécselyi bor ellenértékeként dugattyús, vörösfenyőből készült ún. stájer kutak voltak több helyen is, ami bizony akkortájt igen korszerűnek számított és még ma is fellelhető maradványa.
De akár tudhatjuk azt is, hogy az idei nyár végén a Barnagon és Vöröstón fellelhető Leitold családok találkozóját tartották meg mintegy kétszáz családtaggal és bemutatva a közel háromszáz éves családfát a Rajna vidékén található kiindulóponttal. Szóval sűrű, szerteágazó és összefonódó emberi sorsokból épül fel egy ilyen kis település. Ez nagy erő. Ebbe lehet kapaszkodni, erre lehet építeni. Ezt meg kell őrizni. Nem tudom, hogy akarom-e Vöröstó ilyetén föléledését. Gondolkozzunk felelősen.
Azért ez az indulat, mert én ott születtem, ott nőttem fel és ott leszek eltemetve. Én az a generáció vagyok, aki még elcsípte a sok évszázados falusi élet utolsó pillanatait. Megéltem a nagyszerűségét, a szeretetét, a nevelését. Ma is ebből élek. Hihetetlenül gazdag, árnyalt világ volt, tele szépséggel, egymásra figyeléssel. Ezt az elmélyült, nyitott egymásra figyelést várom ma is.
Molnár Lászlóval nagyon egyetértek. Ő volt az aki feldolgozta Vöröstó történetét. Valamibe beleavatkozni csak akkor szabad, ha alaposan ismerjük az előzményeket. Kedves fiatalok! - remek munka amit végeztek, de ismerjétek meg jobban a falut! Molnár László már nem tud mesélni róla, de számos dokumentum fellelhető a faluról. Többek között az idős emberek elbeszélése, meséje, mely filmen is meg van. Azok a dokumentumok is meg vannak melyet a mindenki által nagyon tisztelt tanító úr dolgozott fel, aki sajnos a napokban eltávozott közülünk. Nyugodjék békében!
3 megjegyzés:
Idézet a A BME Középülettervezési Tanszék hivatalos honlapjáról: Nem az irányt kell megismertetni, hanem a tájékozódás képességét kell megtanítani. Ennek pedig alapja az önismeret. „Gnóthi szeauton” – „ismerd meg önmagad”, állott a delphoi Apolló templomra vésve a minden ismeret megszerzését megelőző és feltételező alapismeret. Úgy érzem, a mi korunkban különös aktualitása van ennek.
Önismeret és az idő teljes mélységében való helyismeret. Ezek az alapok. Legalábbis az én építészoktatási filozófiám ezeken nyugszik. Egyszerűbben fogalmazva formai vagy stiláris kérdések helyett morális támpontokat próbálok találni mind az építészeti, mint az oktatási munkámhoz. Három szóban összefoglalva: tisztaságot, természetességet, egyszerűséget szeretnék.
Remek fundamentum. Ennek szellemében néztem át a go Vöröstó "projekt" blog anyagait. Első pillanatban nagyon megörültem. Aztán nagyon elkeseredtem. Megörültem, mert várakozással töltött el, hogy ezt a falut ismét felfedezték, tenni akarnak érte. De mit is akarnak tenni érte? Föléleszteni? Életben tartani? Valamiféle új létformát létrehozni? Jönnek az újabb kérdések: Föl kell-e éleszteni? Életben kell-e tartani? Kell-e és lehet-e új létformát kialakítani? Vagy az a falu sorsa, hogy - amint az ember is - szépen lassan elmúlik? Szabad-e megerőszakolni? Lehet-e úgy hozzányúlni, hogy korszerű legyen, de mindig és mindenhol megőrizze a lelkét, amit csak keveseknek mutat meg. Azoknak, akik nagy-nagy alázattal közelítenek hozzá, csendben, elmerülnek a múltjában, megtanulják a házait, földjeit, kertjeit, ünnepeit, szokásait, őseit, családjait, munkáit, hitét. És miután mindezt megtanulták, hosszú időn át ott élik is. Ekkor lehet csak olyan változtatásokat létrehozni, amelyekre közel három évszázad eltelte után úgy lehet tekinteni, mint most mi a pajtasorra, amely tárol és véd és védelemre szorul.
És hogy mit tapasztaltam a blog átnézése közben?
- Irigylésre méltó fiatalos lendületet.
- Hatalmas tenni akarást.
- A megmentés vágyát.
- A majd mi megmutatjuk attitűdjét.
- Az innen-onnan összecsipegetett ötleteket.
- A sok gondos rajz, és ötlet felvázolása ellenére egyfajta felszínességet.
- Az aprófalvas vidék mindennapi élete ismeretének teljes hiányát.
- Az éppen aktuális varázsszavak alkalmazását - helyi piac, kézműves mesterség, közösségi tér, stb.
- Több esetben erőltetett megoldási javaslatok, nem figyelembe véve a kicsi térség gazdasági, társadalmi adottságait, állapotát.
És így tovább, és így tovább....
De nem bántani akarok. Segíteni. Akár abban, hogy változzon meg, éledjen föl, akár abban, hogy nem szabad hozzányúlni, akár abban, hogy ne változzon, de éljen.
Elmondhatatlanul nagy a rajzolni tudók felelőssége. Soha nem szabad elfelejteni, hogy beleavatkozni bármibe is csak hatalmas tudás birtokában szabad, ha szabad. És itt ez még nincs meg. Addig tilos bármit is rajzolni, írni, főleg pedig az ott élőknek mondani, javasolni, amíg a blogon azt olvashatom, hogy ....a faluvégi református templom és kálvária nyugalmát. Vöröstón katolikus templom van, mint általában a sváb falvakban. Ez nem fér bele. Ez bizonyítja a kívülállóságot, a felszínességet, a tudás és a valódi érdeklődés hiányát.
Szánalmas, hogy egy kerekes kútból fölhúzott vödör víz és annak bátor megkóstolása több perces videó anyag témája lehet. Miközben tudhatjuk azt, hogy Vöröstón a Stájer-országba kivitt pécselyi bor ellenértékeként dugattyús, vörösfenyőből készült ún. stájer kutak voltak több helyen is, ami bizony akkortájt igen korszerűnek számított és még ma is fellelhető maradványa.
folytatását küldöm
De akár tudhatjuk azt is, hogy az idei nyár végén a Barnagon és Vöröstón fellelhető Leitold családok találkozóját tartották meg mintegy kétszáz családtaggal és bemutatva a közel háromszáz éves családfát a Rajna vidékén található kiindulóponttal.
Szóval sűrű, szerteágazó és összefonódó emberi sorsokból épül fel egy ilyen kis település. Ez nagy erő. Ebbe lehet kapaszkodni, erre lehet építeni. Ezt meg kell őrizni.
Nem tudom, hogy akarom-e Vöröstó ilyetén föléledését. Gondolkozzunk felelősen.
Azért ez az indulat, mert én ott születtem, ott nőttem fel és ott leszek eltemetve. Én az a generáció vagyok, aki még elcsípte a sok évszázados falusi élet utolsó pillanatait. Megéltem a nagyszerűségét, a szeretetét, a nevelését. Ma is ebből élek. Hihetetlenül gazdag, árnyalt világ volt, tele szépséggel, egymásra figyeléssel.
Ezt az elmélyült, nyitott egymásra figyelést várom ma is.
Üdvözlettel: Molnár László
Molnár Lászlóval nagyon egyetértek. Ő volt az aki feldolgozta Vöröstó történetét.
Valamibe beleavatkozni csak akkor szabad, ha alaposan ismerjük az előzményeket.
Kedves fiatalok! - remek munka amit végeztek, de ismerjétek meg jobban a falut!
Molnár László már nem tud mesélni róla, de számos dokumentum fellelhető a faluról. Többek között az idős emberek elbeszélése, meséje, mely filmen is meg van. Azok a dokumentumok is meg vannak melyet a mindenki által nagyon tisztelt tanító úr dolgozott fel, aki sajnos a napokban eltávozott közülünk.
Nyugodjék békében!
További jó munkát kívánok: Horváth Sándorné
Megjegyzés küldése