Vöröstó egyedül van.
A régi világban, akárcsak a jó szomszédok, a falvak sem voltak elszigetelve egymástól.
Vöröstó magára hagyatva eltörpül és elszigetelődik.
De ha bekapcsoljuk hasonló társainak vérkeringésébe, ha Vöröstó egy olyan közösség része lenne, melyben minden település lakója igénybe tudná venni a többiek infrastrukturális, turisztikai és szolgáltatásbeli erőforrásait, akkor nem kellene szűkös kereteit feszegetve, erőszakosan túlzsúfolni területét, törékeny egységét.
Lakói így egyrészt egy olyan makroközösség részesei lehetnének, amely minden szükségletüket kielégítené, valamint otthonuk irányába büszkeség és kötödés alakulna ki a közösségben elfoglalt fontos szerepe miatt.
Másrészt pedig nem kellene teletömni Vöröstó szűkös területét olyan szolgáltatásokkal, melyek az alig pár kilométerre lévő, hasonló nagyságú falvakban már rendelkezésre állnak.
Így ha Vöröstó határai kitágulnak, az így létrejövő faluközösség együttesen már a térképen is jelentősebb helyet foglalhat el, együtt nemcsak a belső világukat gazdagíthatnák egymás erősségeivel, de a külvilág felé is markánsabb képet mutathatnak.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: video. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: video. Összes bejegyzés megjelenítése
2010/10/18
Gyere be! (Connecting People 01)
Vöröstó elbújt.
Aki Veszprém felől, Nagyvázsonyon keresztül a Balaton felé rohan, Vöröstóból csak egy útjelzőtáblát lát.
Ha valaki nagyritkán mégis letér a fasorral szegélyezett bekötőútra, és átrohan a pajták sora közé zárt ötvenkét házas település egyetlen utcáján, megcsodálhatja az utcát szegélyező, svábosan sorakozó, fehérre meszelt házak időtálló szépségét, a faluvégi templom és kálvária nyugalmát.
Pedig ez még mindig csak a felszín.
Ha átlesünk a kőbástyákon, még megpillanthatjuk az élő falu utolsó perceit.
Mi megpróbáltuk...
Aki Veszprém felől, Nagyvázsonyon keresztül a Balaton felé rohan, Vöröstóból csak egy útjelzőtáblát lát.
Ha valaki nagyritkán mégis letér a fasorral szegélyezett bekötőútra, és átrohan a pajták sora közé zárt ötvenkét házas település egyetlen utcáján, megcsodálhatja az utcát szegélyező, svábosan sorakozó, fehérre meszelt házak időtálló szépségét, a faluvégi templom és kálvária nyugalmát.
Pedig ez még mindig csak a felszín.
Ha átlesünk a kőbástyákon, még megpillanthatjuk az élő falu utolsó perceit.
Mi megpróbáltuk...
2010/10/11
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)